Ha kinyílik a szem a világ összefüggéseinek irányában, az még nem okoz életszínvonal-növekedést, de instant boldogságot sem. A magasabb szintű megértés legtöbbször szomorú valóságot tár fel. Olyan titkokat, amelyek azért vannak elrejtve, mert a legtöbb ember nem mer rágondolni. Talán egyszerűbb is a pozitív gondolkodás szűrőjén keresztül szemlélni az életet, és így rózsaszín ködöt képezni tudatunk köré, hogy kizárjuk a nekünk nem tetsző dolgokat. Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak, ez csak egy illúzió. Tudom, korábban (paradigma) azt mondtam, hogy minden világkép csak torz mása a valóságnak, de hidd el, ez a fajta köd az egyik legtorzabb világnézet.
Ezzel az egésszel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy a valóság nem jó vagy rossz. Mi emberek sorolunk be dolgokat jó, vagy rossz kategóriákba, hogy könnyebben ki tudjuk alakítani a komfortzónát. Ennek a zónának a határán pedig a félelem őrködik, hogy ne kerüljünk a rejtett információk birtokába. Ha valaki valóban meg szeretné érteni a láthatatlan összefüggéseket, túl kell lépnie a tetszik/nem tetszik kérdéskörön, valamint a nem érdekel kifejezésen. Eben az esetben nem a galaxisunkat felépítő anyagtömeg megértéséről, hanem a rá épült emberi civilizáció formálódásának megértéséről beszélek.
Talán az emberiség titkainak megértése egyenlőre lehetetlennek tűnik, de nem is érdemes próbálkozni vele, amíg saját magad előtt is vannak titkaid. Át kell látni a ködön, amely eltakarja a valóságot. Ez azért lehet nehéz, mert be kell látnod a hibáidat, és rá kell jönnöd, hogy a külvilági hatások nagyobb mértékben vannak jelen elmédben, mint azt hinnéd. Ha nem vagy elég erős, össze is roppanhatsz a valóság súlya alatt. Ha nem vigyázol, komoly téveszmék ragadhatnak magukkal a valóságtól igen távol fekvő skizofrénia földjére…
Az egészben az a legrosszabb, hogy hiába látsz dolgokat, ha gyenge vagy hatni rájuk. Észreveszed majd, ahogy végtelen lehetőség megy el melletted, amelyekkel képtelen vagy élni. Gyenge még az akaratod, az egy teljesen más szint.
mychaotictheory 