paradigma

Látsz? Én látlak.

Posted on by slikkes

Ha kinyílik a szem a világ összefüggéseinek irányában, az még nem okoz életszínvonal-növekedést, de instant boldogságot sem. A magasabb szintű megértés legtöbbször szomorú valóságot tár fel. Olyan titkokat, amelyek azért vannak elrejtve, mert a legtöbb ember nem mer rágondolni. Talán egyszerűbb is a pozitív gondolkodás szűrőjén keresztül szemlélni az életet, és így rózsaszín ködöt képezni tudatunk köré, hogy kizárjuk a nekünk nem tetsző dolgokat. Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak, ez csak egy illúzió. Tudom, korábban (paradigma) azt mondtam, hogy minden világkép csak torz mása a valóságnak, de hidd el, ez a fajta köd az egyik legtorzabb világnézet.

Ezzel az egésszel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy a valóság nem jó vagy rossz. Mi emberek sorolunk be dolgokat jó, vagy rossz kategóriákba, hogy könnyebben ki tudjuk alakítani a komfortzónát. Ennek a zónának a határán pedig a félelem őrködik, hogy ne kerüljünk a rejtett információk birtokába. Ha valaki valóban meg szeretné érteni a láthatatlan összefüggéseket, túl kell lépnie a tetszik/nem tetszik kérdéskörön, valamint a nem érdekel kifejezésen. Eben az esetben nem a galaxisunkat felépítő anyagtömeg megértéséről, hanem a rá épült emberi civilizáció formálódásának megértéséről beszélek.

Talán az emberiség titkainak megértése egyenlőre lehetetlennek tűnik, de nem is érdemes próbálkozni vele, amíg saját magad előtt is vannak titkaid. Át kell látni a ködön, amely eltakarja a valóságot. Ez azért lehet nehéz, mert be kell látnod a hibáidat, és rá kell jönnöd, hogy a külvilági hatások nagyobb mértékben vannak jelen elmédben, mint azt hinnéd. Ha nem vagy elég erős, össze is roppanhatsz a valóság súlya alatt. Ha nem vigyázol, komoly téveszmék ragadhatnak magukkal a valóságtól igen távol fekvő skizofrénia földjére…

Az egészben az a legrosszabb, hogy hiába látsz dolgokat, ha gyenge vagy hatni rájuk. Észreveszed majd, ahogy végtelen lehetőség megy el melletted, amelyekkel képtelen vagy élni. Gyenge még az akaratod, az egy teljesen más szint.

Paradigmák

Posted on by slikkes

Az eddigi írásaimban megpróbáltam elmagyarázni, hogy mit értek a téridő fogalma alatt. Ma viszont az emberi lét egy teljesen más oldalát szeretném megvilágítani. A korábbiakban kifejtettem, hogy a téridő mennyire végtelen, az emberi elmére viszont még jobban illik ez a jelző. A valóságból csak egy van, emberből azonban közel 8 milliárd.

A világot megfigyelő embernek információ áramlik az elméjébe. Ez az információ több csatornán érkezik. A csatorna lehet vizuális (látás), audiális (hallás), kinesztetikus (tapintás), olfaktorikus (szaglás) és gusztatorikus (ízlés). Az adott téridőszekcióról ezeken a csatornákon minden információ elindul az elménk felé, az viszont nem biztos, hogy ennek 100%-ka eljut a tudatunkig. Ennek az az oka, hogy az egyén szűrőkkel rendelkezik, melyek megszűrik, esetleg torzítják az ékező információkat. A szűrők olyan hitek és értékrendek, amelyeket az egyén korábbi tapasztalatai során szerzett.

Ha ez túl homályos lennek egy példán keresztül segítek megérteni. Tegyük fel, hogy 1430-ban élsz valahol Európában! Mutatok neked egy képet a Földről, de te nem érted mi az, mert abban hiszel, hogy a Föld lapos. Ebben az esetben a bolygó formájára vonatkozó hited nem engedte, hogy meglásd a valóságot, még annak ellenére sem, hogy a saját szemeddel láttad.

A hitek sokkal magasabb szintű szűrők, mint az értékrendek. Alapjaiban határozzák meg a világról alkotott képedet. Ennek ellenére az értékrendek is fontosak, mert a kapott információból csak azokat engedik tovább az elmébe, melyet elég értékesnek tart a megfigyelő. Talán ezeknek a szűrőknek az összességét nevezi a hindu harmadik szemnek, ami akkor  van nyitva, ha hitektől és értékektől mentesen a tiszta igazságot engedik az elmébe.

Nem sok ember lehet a Földön, aki így látja a világot, mindenki paradigmákban él. A paradigma a szűrők által alkotott kép a világról. A világ az elménkben az aminek hisszük, nem a valóságot tapasztaljuk, hanem egy elképzelést a valóságról, tehát egy illúzióban élünk, melyet paradigmának nevezek. 

A valóság szürke, minden egyén magának színezi ki azt. Így lehetséges tehát, hogy az egy közös téridőben élő emberiség 8 milliárd különböző tapasztalatot él meg.